Szent István jobb kezénél

Ahol Istent ünneplik, ott mostanában nagy a tolongás, akkor is, ha viszonylag kevesen jönnek össze, amint ez augusztus 20-án délután öttől mintegy hét óráig történt Pesten a Szent István-bazilika előtt, a Szent István téren, ahol a Szent Jobb jelenlétében tartottak szertartást, azt követően pedig Országos Szent Jobb körmenetet. Négy-ötezres tömegnek beszélt Paskai László esztergomi érsek. Megemlékezett róla, hogy négy évvel ezelőtt ezen a helyen jelentette be II. János Pál pápa tavalyi látogatását. Az évfordulóra múlt vasárnapi beszédében a pápa is utalt.

Ha a Szent István-bazilika nem járhatott is úgy, mint a Nemzeti Színház, amit a metróépítésre hivatkozva fölrobbantottak eleink, azért nem az az épület volt, amelynek karbantartására az elmúlt negyven esztendőben annyit lehetett volna költeni, amennyit megérdemeltünk volna. Egyik tornya most is fölállványozva, rajta a tábla: „AlPinter Magasépítő Kft. Tervező: Nemcsics I.”

Hallgatjuk Esztergom érsekét. A Magyarok III. Világtalálkozója alkalmából üdvözli az összesereglett magyarokat, s szól a nemzeti eszméről. Szép szavakat hallunk az egyén szerepéről a társadalomépítésben, önmagunk legyőzéséről, az Isten előtti felelősségről, a vallás szerepéről az ország újjáépítésében. Szent István után ezer évvel újra felajánlotta az országot a Magyarok Nagyasszonyának. Ezután a Szent István-i eszméről szólt Paskai László, amely azt jelenti, a bíboros szavai szerint, hogy az Evangélium sziklaalapján kell állni.

Áll a levegő, meg se libbennek az ‘56-os zászlók, a rendező cserkészek húzzák szorosabbra a színes kötelet, mert „beszivárogtak!” az emberek. Idősebb és fiatal apácák várakoznak, hogy induljon a körmenet, köztük egy leendő novícia, még civil nadrágban, de félig már beöltözve. Ott vannak a máltai lovagok, a magyarországi németek, a csíkcsicsói székelyek, a gyimesfelsőloki csángók, s mindenütt nagyon sokan a határon túlról, ingükön a Világkongresszus jelzésével. Az érseki beszéd után elindulnak a perselyek is, a bazilika tatarozására gyžjtenek. Az aknaszaggatta háborús tetőzet még mindig nincs rendbe téve, nedvesek a falak. Kell a pénz.

Mozdul a díszszázad, hat előtt tíz-tizenöt perccel indul a körmenet. Ott lépked a köztársasági elnök és felesége, miniszterek, államtitkárok. Azt azért jó látni, hogy a díszelgő katonák nem szovjet ritmusra csapják a talpukat. Papok, katonák, törvényhozók… És a cserkészek másfél méteres bambusznád kordonja mögött a nép, s viszik az országalapító apostoli király jobb kezét. István király. Mûvének nagyobbik része már a magyar határokon túl esik. Mit jelent ma a Szent István-i eszme?

Radványi Jenő Szlovákiából, Galántáról érkezett a Magyarok III. Világkongresszusára, ő így felel a kérdésre:

- A Szent István-i eszme?… Azt jelenti, hogy gyökér nélkül nem lehet élni. Minden katolikus tudja ezt.

- Kizárólag lelki jelentése van a Szent István-i eszmének, vagy politikai tartalma is? - kérdezem.

- Az egyház mindig is egyház volt - így hangzik a válasz. - Ha egyes politikai erők támadják is, azt kiállja. Izmusok mindig voltak, jöttek-mentek, de a krisztusi eszme kiállta a próbát.

- És a marakodás a Világszövetség kongresszusán?

- Nem volt marakodás. Mindenki alátámasztja Duray Miklós igazát. Biztos vagyok benne, pénteken aszerint fogunk dönteni, ahogyan ő felvetette.

- Meciar megnyilvánulásairól mi a véleménye?

- Reméljük, a szlovák miniszterelnök rájön, ha mindenkit maga ellen fordít, csak a magyarok maradnak neki.

A cserkész fiúk és lányok keményen tartják a kordont. Sikerül egy terjedelmes középkorú úr mögé furakodnom, előtte már szabad a tér, vagyis a munkaterepem. Az úron semmilyen jelzés. Se rendező, se világszövetségi, csak izzadtkás, csíkos inge.

- Bocsánat uram, kiengedne? - hajlok hozzá a válla fölött.

- Hova akar menni? - hangzik a kérdés.

- Dolgozni.

Meghúzza a vállát, és áll, mint az ősmagyar tölgy.

- Nem enged ki?

Meghúzza a vállát, és még szorosabban karol „anyukám”-ba, aki vörös rózsát markol. Azonban nem enged. Mögötte végül sikerül kislisszolnom, de azért közben arra gondolok, Isten óvjon mindnyájunkat attól, hogy ez itt, alig ötven méterre a Szent Jobbtól, valaha is hatalomra jusson. A sorok közül közben keresztényietlen moraj hallatszik. A melegtől fáradt, idős emberek veszekednek:

- Nem szégyellik magukat? Elfoglalták a helyünket!

Szidják a rendezőket is:

- Hogy képzelik, hogy senkit nem engednek sehova?!

Sárga-fehér zsebzászlós, civil rendező érkezik, ifjú arcát szigorúra formálja, az ujját a szájára teszi, úgy néz oda, s a méltatlankodás elcsitul.

A madzag mögött egy kislány szorongat ijedten egy hatalmas fényképezőgépet. Megfogja a karom, úgy látszik, én vagyok neki az utolsó mentség:

- Ott ültünk bent - mondja. - De aztán kijöttünk, és a szüleimtől eltaszított a nép.

- Gyere, szökjél be. Honnan jöttél?

- New Yorkból. Angela Andrea Kun-Gazda a nevem.

- Már kint születtél?

- Nem. Kolozsváron 1979-ben.

- Mikor mentetek ki?

- Három éve…

- Az a nagy év, 1989! Nehéz volt?

- Amíg nem tanultam meg angolul, addig igen. Otthon a George Cosbuc iskolába jártam, az német iskola. De magánszorgalomból megtanultam magyarul is írni-olvasni.

Közben visszajönnek a szülők, a papa videózik, a mama fényképez. Ők is a magyarok kongresszusára érkeztek Budapestre.

- Megtalálták kint a helyüket?

- Meg - feleli a papa. - Szabadúszó vagyok.

- És a felesége?

- Én egy ügyvédi irodában dolgozom. Meg egy orvosi rendelőben is.

Számukra a Szent István-i eszme az összetartás szimbóluma. A visszajövő körmenet a Székely himnuszt énekli, csattog a Magyar Honvédség lovas bandériuma, s Szent István bazilikája előtt újra az emelvényre helyezik a Szent Jobbot. Van, akinek az ünnepből kisebb darab jut, nem tudom, vigasztalhatja-e magát azzal, hogy hite szerint viszont akkor a kegyelemből juthat neki több.

Szent István litániáját hallgatja a nép, végeztével az ereklye bevonul a bazilikába, s hétkor becsapódnak a templom vaskapui. Mögötte a főpapok, a kormányemberek és más rangos meghívottak. Széled a tömeg, akik maradnak, várják a pillanatot, amikor újra megnyílnak a templom kapui, s hódolhatnak a Dicsőséges Szent Jobb előtt. A kérdés azonban, hogy nekünk magyaroknak mit jelent a Szent István-i eszme, pontos választ nem kapott.

       Délmagyarország, 1992. augusztus 22.