A simligépek berregése elnyomja a zajt

Mindig is az apró kánok, a zsebnapóleonok birodalma volt: Mezőkovácsháza a Viharsarokban. Ahol a rendőrkapitánynak azért kellett leszerelnie, mert elcsórták a fegyverét. Ahol a polgármester személyében két éve nem tudnak megegyezni, és most már az alpolgármester lemondását is követelik. Ahová - a húgát felboncoló kamasz fiú elborult éjszakáján - a Sátán is ellátogatott. Más jeles látogatók: Puja Frigyes, Torgyán József, Boross Péter. Mindőjüknek nagy volt a sikere. Ahol a nagybirtokok, aztán a hatalmi monopólium magasnyomása miatt kevés önálló embert hordott a hátán a föld. Ha mégis, akkor nem túl sokáig, mert valamelyik rendszer előbb-utóbb leverette a veséjét.

Ezért itt könnyű a dolga bármilyen politikai szélsőségnek. A politikai vezetők, ha akarnak, ma is úgy viselkedhetnek a maguk „faluállamában”, mint egy uralkodó. Ellenfelük, „a lakosság”, sose tanulta, ma se tudja, hogyan kell megfogalmaznia a baját. Rendet a sötétből érkező pofonok tartanak, a közélet megreked a szóbeszéd szintjén.

A hét éve város Kovácsháza gyakorlatilag ma is falu, ahol mindenki ismer mindenkit. Mégse lehet a szereplőkről tudni, hogy honnan jönnek és merre igyekeznek. Például a régiek kiket ültettek be a rendszerváltás pártjainak új vonalaiba?

1989 tavaszán A. F. sírkőkészítő kisiparos a mezőkovácsházi MDF-szervezet alapítói közt sürgölődik. Rögtön megindul a szóbeszéd: ez? Hiszen leültették nemi erőszakért! De senki nem tudta, hogy ilyesmit hol és miképp lehet ellenőrizni. Lehet-e egyáltalán? Meddig terjed a személyiség joga, és hol kezdődik a közérdek? Így A. F. a leendő kormányzó pártban komoly helyi pozíciót szerzett. Jelenleg a magyar miniszterelnököt adó párt megyei szintű embere! Választmányi tag Békés megyében. Ennek azonban vannak előzményei.

Miközben A. F. mindjobban megszilárdul, az új párt helyzete a városban egyre bizonytalanabb. Lemorzsolódik az értelmiség, és lassan-lassan majdnem mindenki, akinek demokratikus álmai voltak. A. F., amolyan körzetvezetővé küzdve föl magát, anélkül utazik Budapestre, az országos gyűlésre, hogy a helyi MDF-tagok megválasztották volna küldöttnek. Közben az emberek úgy tudják, A. közéleti bebetonozásában annak is része van, hogy a parlamenti választások MDF-es kampányát támogatta a régióban. De ezt sem tudják ellenőrizni. Irkálgatnak leveleket az országos központba, de érdemi válasz az új pártközpontból sem érkezik a határvidékre. Ott most is épp olyan sok a panaszos levél, mint a múlt rendszer pártközpontjában. Kinek van az ilyesmire, elvtársaim, uraim, ideje a belviszályok közben?! A hoppon maradt rendszerváltók már végképp tehetetlenek, amikor a kovácsházi sírköves megyei emberré növi ki magát.

Jómagam 1991. május 17-én kerestem föl, hogy megkérdezzem: mi az igaz a sok pletykából? „Semmi - hangzott a felelet. - 1964. december 24-én szabadultam Vácról. Garázdaságért ítéltek el, de valójában azért, mert fekete ruhában voltam, és azt mondtam, hogy gyászolom az 56-os hősöket. Ezért kaptam hat hónapot.”

Jó „nyomozó újságíró” voltam évekig. Azt is megtanultam, hogy egy ilyen írás, ami nekem száz-százhúsz sor, a másiknak maga a sors. Minek siessek? Abban maradtam a hatalmon lévő párt megyei emberével, én már túl vagyok azon, hogy okvetlenül írni akarok valamit, ha már egyszer Budapesttől Mezőkovácsházáig autóztam. Azt csinál, amit akar, de ha a bűnügyek igaziak, a politikából szépen vonuljon ki.

Legközelebb 1992. november 13-án járok újra Békésben. Hallom, hogy a kovácsházi sírköves bőszen szervezi a megyei MDF-et. „Te azt már nem állítod meg! - mondja a nép, aki levelező tagozaton próbált résztvenni a demokráciában. - Körülvette magát Csabán is, Pesten is a megfelelő emberekkel. Most már senki nem fér hozzá…”

Tettem hát egy kanyart Battonya felé, ott található a bíróság. Falai közt nyolc dossziét őriznek az MDF-es politikus, A. F. múltjáról - és jelenéről. A papírok szerint azonban 1964-ben, az állítólagos politikai ügy évében, még semmi nem történt vele…

A politikus élete nyitott könyv, vegyük hát sorra a paksamétákat. Számuk előtt a B a bűnügyet jelenti.

1. B 310/1966.: hét hónap szabadságvesztés kétrendbeli testi sértés miatt.

2. B 415/1967.: egy év négy hónap visszaesőként elkövetett garázdaság miatt.

3. B 92/1969.: társtettesként, visszaesőként elkövetett garázdaság.

4. B 186/1977.: társtettesként elkövetett lopás.

Ez alighanem politikai lehetett! Vaskapuszállítás közben A. Mezőkovácsháza és Nagybánhegyes között lucernát lopott társaival a Zalka Máté Mgtsz földjéről. Minden bizonnyal az erőszakos téeszesítés ellen tiltakoztak ezen a módon.

5. B 101/1977.: ittas vezetés.

6. B 14/ 1980.: ittas vezetés.

Hosszú szünet, és 1988. december 27-én A. F. kéri a battonyai bíróságtól, hogy mentesítsék a büntetett előítélet hátrányos jogkövetkezményei alól. „Törvénytisztelő ember lettem” - írja a közéletbe kívánkozó bárány. Fontos a törvénytisztelet, mert ha valakinek nincs erkölcsi bizonyítványa, akkor kisiparos se lehet a saját nevén. A rendőrség és az ügyész viszont nem javasolta a mentesítést. „Csak egyedül szeretne élni, és más embereket eltiporni” - írta a bíróságnak A.-ról Szabó János rendőr zászlós 1989. január 24-én.

A nem szavazatok ellenére a bíróság 1989. március 13-án mentesítette A.-t. Az irat az R 274/1988. számú dossziéban található. A delikvens a pártállamból büntetlen előéletűként jön ki. Kinek lehetett ez fontos rajta kívül? Neki mindenesetre jól jött, mert így nem ítélték el, miután - 1991. június 27-én - már pártvezetői karizmával erősítve, tettleges becsületsértést követ el. Felpofozza, a földre teperi és fojtogatja Malya Jánost. Ítélet azonban nem születik az ügyben. Egy büntetlen előéletű, hirtelen haragú állampolgár első ballépése ez, biztosan meg fog javulni!… A battonyai bíróság próbára bocsátja A. F.-t.

Az istenadta nép pedig már nem foglalkozik ezzel. Ahhoz szoktak hozzá, hogy a külvilág, a külső viszonyok végzetes erőkként jelennek meg az életükben, megküzdeni nem lehet velük, csupán érdekeik roncsait menthetik, megalázó módon cselezgetve. Az a helyzet, hogy a Magyar Köztársaság harmadik évében már A. F. is a fejük fölött történik.

Megszokták, hogy a pártvezető azelőtt, meg még azelőtt is elverhette azt, akinek a pofája nem tetszett neki. Így élnek, a védekezésük az, hogy baromi sokat tudnak dolgozni. Meg az a kis ravaszdiság! Amit most épp arra használnak, hogy az Új Alkotmány Tsz-ből kimenthessék, ami az övék. Visszakapják a lovukat, de a szerszámot nem. Méltatlankodnak egy kicsit, aztán negyvenötezerért vesznek másik szerszámot. A vezérkar szemétül bánik velük: a kiszakadóknak például a földjáradékkal még sáros a tsz, de a taggyűlésről már kiküldi őket az elnökség, arra hivatkozva, hogy úgyse akarnak tagok maradni… Tudják, hogy ez igazságtalan, mégis kikullognak, lehajtott fejjel. Mintha nekik volna szégyellnivalójuk.

Mai Nap, 1992. november 30.

Zelei Miklós részére

Budapest

December 11-én kelt levelére és mellékleteire nyilatkozom - magánemberként, mert nem kívánom az ügyet az [MDF etikai] bizottság[a] elé vinni. Helyenként tőmondatokban válaszolok - ezt ne vegye sértésnek.

A cikket akár rólam is írhatta volna (Népszava, 1992. november 7-i száma, majd november 14-i híradás a Kossuth Rádióban, Petőfi Rádióban, Népszabadság). Szervezeten belül egy felhívást kaptam, hogy ezek után vonjam le a következtetést, valamely alelnöknek a javára mondjak le [az MDF etikai bizottságának elnöki tisztségéről]. Ezek után összehívtam a bizottságot, és felvetettem a bizalmi kérdést. A tagság egyhangúlag megtartott bizalmában, illetve elnöki tisztemben. Az indoklás lényege az, hogy a mentesített személy büntetlen előéletűnek tekintendő és nem tartozik számot adni korábbi elítéltetéséről (BTK). Ez a szabály a társadalmi együttélés egyik lényeges szabálya, megelőző korokban is így volt, eltérő berendezkedésű társadalmakban is. Párhuzamos azzal a régi római mondással, hogy változnak az idő, és változnak az emberek. Az ügy (mentesítés-megbocsátás) vallási-erkölcsi vonatkozására nem térek ki.

Kinek használ az ilyen ügyek felvetése - ami szerintem tehát jogellenes, becsületsértő, és személyiségi jogot sértő.

Más lehet a megítélés, ha szervezeten belül vetik fel.

 +

A Mai Napban megjelent cikkére az alábbiakban is kitérek:

1. A Viharsarok, illetve Mezőkovácsháza semmivel nem alávalóbb az ország más területénél, más helységénél. A fővárosban sem történnek különb dolgok.

2. Lényeges különbség van a jelenlegi kormányzópárt (MDF) helyi politikusai és a korábbi (MSZMP, vagy akár MSZP) állampárt politikusai között, különösen vidéken. Például Fejér megyében 300 körül volt a függetlenített MSZMP-alkalmazottak létszáma. Ma, tudomásom szerint, egy fél státusa van az MDF-nek a megyében. A régi megyei PB-tagok jelentős gazdasági, közigazgatási, stb. vezetők voltak, ami feltétele volt szinte a politikai tisztségüknek. Ezzel szemben A. F. megyei választmányi tag „megmaradhatott” sírkövesnek. A választmányi tagsággal semmilyen vagyoni előnyhöz nem jutott.

3. Nem tudom, hogy a múlt rendszerben a pártközpontba mennyi panaszos levél érkezett, hogy hozzánk mennyi, azt egy kezemen meg tudom számolni, és ott is kimutatható személyi elfogultság.

4. A bírósági iratok (bűnügyi iratok) hivatali titkot képeznek, így hivatali titoksértést (bűncselekményt) követett el az a battonyai bírósági alkalmazott, aki ezeket az ön rendelkezésére bocsátotta.

5. Nem értek egyet azzal, hogy vitatni kellene a battonyai bíróság legutóbbi „próbára bocsátó” intézkedését. Ezt esetleg a sértett vitathatta volna, fellebbezhetett volna súlyosabb ítéletért, súlyosabb büntetésért (magánvádas, köztörvényes ügy).

6. A tsz-átalakulások, vagyonmegosztások több szót érdemelnének, az ezzel kapcsolatos visszaéléseket, mint ügyvéd, én is érzékelem. Ezek elkövetői azonban nem az MDF tagjai, hanem a volt rendszer megmaradt tsz-vezetői és társaik.

Székesfehérvár, 1992. december 21.

Tisztelettel:

  Dr. K. Gy.

Dr. K. Gy. Budapest, 1993. január 2.

ügyvéd úrnak

Kedves Ügyvéd Úr,

(annyira azért nem éles az osztályharc, hogy meg se szólítsuk egymást), az Ön ügyét nem ismerem pontosan, mert egyik cikket se olvastam azok közül, amelyeket említ. Valaki mesélte, ebből úgy rémlik, hogy közúti baleset volt. Sajnos, a közutakon mindnyájunknak van egy téglája a börtönben, vagy némi esély egy kis felfüggesztésre. Egyszerű, ha nem Ön volt a hibás. Ha Ön vétett a közlekedési szabályok ellen, s ebből lett a baleset, akkor más a helyzet, persze. Én nem vállalnék súlyos saját hibás közlekedési baleset után közéleti (politikai) szerepet, de ezt végül is mindenki maga dönti el. Ám egy szava se lehet, hogyha mások viszont sérelmezik, ha mégis vállalt. A politikus jogosan esik szigorúbb elbírálás alá, mint a közember.

Semmiképp sem mosnék azonban össze még egy saját hibás közlekedési balesetet sem a garázdasággal, lopással, pofozkodással, szemérem elleni vétséggel.

A továbbiakban hadd haladjak az Ön pontjai szerint, bár nem szeretek pontokba szedett levelet írni, de ez most megkönnyíti a helyzetem, s pontosabbá teszi a válaszom.

1. Nem írtam, hogy a Viharsarok, s benne Mkháza, alábbvaló volna az ország bármely tájánál. Ön félreértett. Arról írtam, hogy kiszolgáltatottabb, s hogy ennek megvannak a történelmi, társadalmi okai. Még arra is utaltam, hogy e vidék társadalmilag lejjebb van az ország szerencsésebb részeinél. (Ami például a munkanélküliségben is látszik, meg abban is, hogy akinek mégis sikerül dolgoznia, az ugyanazért a munkáért kevesebbet kap, mint az országban másutt - bár erről nem írtam, ha jól emlékszem, ezt most csak Önnek említem, hátha sikerül alakítanom a szemléletén. Szabolcs sem alábbvaló, hanem jóval több a hátránya, mint mondjuk Sopron megyének. Egyik vidék sem alábbvaló, mint mondjuk Balatonfüred. Mégis, az emberek Szabolcsban is, Békésben is sokkal rosszabbul élnek a balatonfüredieknél - ez annál felháborítóbb.)

2. Az MSZMP meg az MDF közt emlegetett lényeges különbséggel - amely egyébként tényleg van! - egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Számomra nem az a mérce, hogy milyen volt az MSZMP, hanem az, hogy milyen Magyarországot szeretnénk.

Éppen ezért, az A. F.-ügyben nem az a fontos, hogy megmaradhatott sírkövesnek, hanem az, hogy elvben nem zárható ki, hogy akár Magyarország miniszterelnöke legyen belőle. És hát ne legyen. (Hiszen két év alatt megyei szintig küzdötte fel magát. Még néhány választási ciklus, és ott látjuk a csúcson. Ahol már nem személyesen ő pofoz, hanem pofoztat. Úgyhogy időben kell megállítani - mindenkit, aki hasonló. Ha ezt Ön nem látja át, ne haragudjon, de lehet, hogy nem alkalmas az etikai bizottsági tisztségre.) A sírköves mentesített bűnügyeit gazemberség volna elővenni mindaddig, amíg sírköves akar maradni. Mihelyt azonban politikai aspirációi vannak, azonnal a teljes életpályát kell áttekintenünk. Azt írja, hogy A. F. „a választmányi tagsággal semmilyen vagyoni előnyhöz nem jutott”. Ezt honnan tudja? De nem ez a fontos, hanem az, hogy mindketten tudjuk, a politikai hatalomban való részvétel gazdasági részvételre konvertálható. Így működik a világ… És akkor nagyon nem mindegy, hogy ki, hogyan, és mit vált át gazdasági hatalomra; s milyen célok érdekében.

3. Nem biztos, hogy pozitívum, ha nem érkeznek panaszos levelek. Lehet, hogy „már” nem érkeznek, s ez nem ok a dicsekvésre. (Ez a „már” persze csak feltételezés, alaposabb vizsgálat alá kellene vetni a dolgot, amire sem Önnek, se nekem nincs időm. De önmagában az, hogy nem jönnek levelek, panaszosak, nem szól a „pártközpont” mellett.)

4. A bíróság elnökének van törvényes lehetősége, hogy periratokat betekintésre - helyben - a sajtónak átadjon. Persze, indokolt ügyben. Ha egy visszaeső - majd mentesített, majd újra elkövető - politikus akar lenni: az indokolt eset. (Tessék szíves ez ügyben Dr. Halász Gizellánál, az Igazságügyi Minisztérium szóvivőjénél tájékozódni. Halász doktornő nagyon segítőkész, meg fogja önnek mondani a paragrafus számát.)

És még valamit: az országos politikában is számít, hogy a politikus személyisége hiteles legyen. Duplán számít faluhelyt, ahol ismerik egymást az emberek, s tudják, hogy ki, kicsoda. Meg is mondták szegény A.-nak a szemébe: „Abba az MDF-be, amelyikben te benne vagy, én azért nem lépek be.”

És hát vizsgálni kell a konkrét esetet magát! A sírköves működése végülis a helyi csoport szétveréséhez vezetett, miközben egyéni előmenetele töretlen volt. Miért védi ezt Ön? Ez tényleg érdekelne.

5. Nagy kár, hogy a sértett nem vitatta a „próbára bocsátó” intézkedést. Hogy ezzel nem foglalkoztam cikkemben, most fedezem föl, az én szakmai hibám. Hátha arról volt szó, hogy jobbnak látta nem forszírozni a dolgot, a jó kapcsolatokkal bíró kezdő politikussal szemben. De az is lehet, hogy csak megunta.

6. A tsz-átalakulások tényleg több szót érdemelnének, ezért is igyekeztem még abba a rövid cikkecskébe is belezsúfolni néhány mondatot erről, meg persze azért is, hogy számot adjak - ha csak jelzésekkel is - egy falu közhangulatáról. Nem írtam, hogy az „elkövetők” az MDF tagjai… Az viszont inkluzíve benne volt a szövegben, hogy például az MDF tagjai is tehetetlenek Mkh tsz-vezetői ellen, s nem túl nagy gondolati bakugrást követelt volna az olvasótól, hogy fölismerje, többek között azért is tehetetlenek, mert szervezetük működésképtelenné vált. (4. pont, utolsó bekezdés. Ott írtam arról, hogy miért.)

Szívélyes üdvözlettel:

Zelei Miklós